Az egyházközség története
A Berecki Református Missziói Egyházközség az egyházkerület legfiatalabb egyházközségei közé tartozik. Kezdetben, az 1900-as évek elején, Bereck fiókegyház volt, az egyházközséget alkotó falvak a gyergyói szórvány legkeletibb települései voltak.
1922 február 22-én a Kézdi Egyházmegye vezetősége úgy döntött, hogy önálló egyházközséggé szervezi a Bereck környéki szórványokat. 19 falu tartozott az így megszervezett egyházközséghez: Szentkatolna, Kézdiszentlélek, Kézdiszentkereszt, Bélafalva, Esztelnek, Kurtapatak, Almás, Lemhény, Oroszfalu, Sárfalva, Ozsdola, Nyújtód, Bereck, Kézdimartonos, Ojtoz, Csomortán, Bereck, Szászfalu, Sósmező, összesen 306 lélek.
Az egyházközség első lelkipásztora Szabó Jenő nyugalmazott kézdivásárhelyi lelkipásztor volt. Utódai: Sebestyén Kálmán, Dénes Balázs.
Kezdetben az egyházközségnek egy temploma volt Oroszfaluban. 1876 szeptember 16-án szentelték fel és vették használatba.
1956 július 1-én nevezték ki Szép Ödön lelkipásztort az egyházközség állandó lelkészévé. Az ő érdeme volt a gyülekezeti élet megszervezése. Szép Ödön több, mint négy évtizedig végezte a lelkipásztori szolgálatot, munkája nagyon nehéz volt, az ő idejében az egyházközség területén tíz faluban volt istentisztelet.
1958 július 1-én Bereckben az egyházközség megvásárolta a Jancsó Sámuel házát, ahol imaház létesült. 1977-ben a legsürgősebb munkálatokat elvégezték, a tetőszerkezetet átalakították, zsindely helyett cseréppel fedték be a házat. 1984-ben árvíz rongálta meg, később feljavították.
Párhuzamosan zajlott az oroszfalvi templom tetőszerkezetének javítása, hisz az 1977-es földrengés és az 1984-es árvíz azt is alaposan megrongálták. 1984 júniusában sikerült befejezni a templom renoválását, azóta együtt használják a római-katolikus és református hívek istentiszteleti célra.
1998-tól, Szép Ödön nyugdíjba vonulása után új lelkipásztor, Beke Tivadar került a gyülekezet élére, aki rendszeresítette a szolgálatokat, hűséggel végezte a lelki munkát.
2000-ben Lemhényben lelkészi lakást adományozott az egyházközségnek Ütüs Vilma, aki Zaboláról származott, és utód nélkül halt meg.
2003-ban alakította ki az egyházmegyei tanács a jelenlegi egyházszervezetet, az egyházközséget két részre osztotta, létrehozva a Karatnai Missziói Egyházközséget.
A Berecki Missziói Egyházközséghez jelenleg a következő települések tartoznak: Bélafalva, Esztelnek, Kurtapatak, Csomortán, Almás, Lemhény, Ojtoz, Bereck, Kézdimartonos, Nyújtód, Szászfalu, Ozsdola, Sárfalva, Oroszfalu.
2006-ban került a gyülekezetbe Raff Róbert lelkipásztor. Rövid időn belül gyerekszolgálat, ifjúsági munka indult be. Minisztériumi és helyi önkormányzati támogatással sikerült felújítani az oroszfalvi templomot, folyamatosan újult és szépült a lemhényi, illetve a berecki imaház.
2012-ben amerikai támogatással létrejött a Manna Keresztény Egyesület, a gyülekezet intézményes szeretetszolgálataként, amely 5 évig működött együtt a gyülekezettel. Ezalatt széleskörű szeretetszolgálat működött: anyaotthon, napközi foglalkozások, családsegítés, özvegyek, árvák támogatása.
Jelenleg 6 településen van istentisztelet havonta egyszer, három helyen bibliaórák zajlanak. Az oroszfalvi templom vált a tevékenységek központi helyévé, itt hetente van imaóra, vasárnap este bibliaóra, gyerekprogram.
A szórványgyülekezet lélekszáma 310 körül van.
Hálásak vagyunk Istennek minden eddigi áldásáért!
A berecki reformátusokról
2006 augusztus 15-tôl szolgál a gyülekezetben Raff Róbert lelkipásztor. A lelkész kezdetben Lemhénybôl járt ki Bereck, Ojtoz, Martonos református közösségeibe istentiszteletet tartani, jelenleg Kézdivásárhelyen lakik, a gyülekezet által bérelt lakásban.
Mivel Martonosban 3 nyilvántartott tagja van a gyülekezetnek, a martonosi híveket autóval Bereckbe szállítja a lelkipásztor, nincs helyben istentisztelet. Ojtozban 15 református van, családoknál gyûlnek össze a gyülekezet tagjai, havonta egyszer.
Bereckben az imaházban zajlanak az istentiszteletek, szintén havonta egyszer, minden hónap második vasárnapján 10 órakor, illetve ünnepeken elsô ünnepen 10 órakor. A gyülekezet 30 tagot számlál, emellett vannak olyan reformátusok is, akik nem beiratkozott tagjai a gyülekezetnek, de Bereckben laknak, így a berecki reformátusok számát nem tudjuk pontosan meghatározni.
2006-tól a gyülekezet, Ferentzi László fôgondnokkal az élén, nagy hangsúlyt fektetett az imaház külsô-belsô javítására, karbantartására. Sikerült a vizet bevezetni, konyhát, fürdôszobát kialakítani, az imatermet felújítani, az elôszobát, raktárhelyiséget rendbetenni, illetve fásszínt építeni. Ezen a téren köszönettel tartozunk a berecki önkormányzatnak a rendszeres anyagi támogatásért, illetve vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik anyagilag, vagy munkával járultak hozzá az imahàz szebbé tételéhez. Folyamatosan megújul az imaház külseje is, sikerült nyílászárókat cserélni, a kerítést, székely kaput gondosan karbantartja a Toro Impex kft, akinek sok más mellett az imaház homlokzatának feújítását is köszönhetjük.
2006 óta az istentiszteletek és a január-februári imahetek mellett több jelentôsebb rendezvény zajlott kis gyülekezetünkben. 2007-ben a helyi mûvelôdési házban került sor a szórványgyülekezet elsô szórványtalálkozójára, ahol több, mint kétszázan vettek részt, többek között Kató Béla jelenlegi püspök, illetve Szôcs László, akkori esperes. Felléptek a református kollégium diákjai, a kovásznai kamarakórus, s a berecki iskola tanulói.
2012 júliusában szintén a mûvelôdési otthonban egyházmegyei gyereknapra került sor, ahol körülbelül 200 gyerek vett részt, Maksától Szentlélekig.
2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából, jelképes jelentôségû eseményre került sor imaházunk udvarán, október 21-én. A Juhos Gábor maratoni futó és Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor által szervezett Reformaraton nevû rendezvény befejezô mozzanatának lehettünk házigazdái, amely Wittembergbôl indult el, és amely során a két szervezô több héten keresztül , szinte az egész magyar nyelverületre, futva, autózva, elvitték Luther Márton 95 tételét magyarul, különbözô helyekre függesztve ki azt. A maraton utolsó állomása jelképesen a berecki kis közösség imaháza volt, mivel ez a legkeletibb pont, ameddig a reformáció magyar nyelvterületen a 16. században eljutott. Ez alkalommal emléktáblát avattunk Soli Deo Gloria 500 (Egyedül Istené a dicsôség) felirattal, és emlékfát ültettünk.
A kisszámú gyülekezet tagjai hittel, reménységgel, szeretettel gyûlnek össze havonta imádkozni, Istent tisztelni. Érezzük, hogy a közösségben megtartó erô van, itt emlékezhetnek a más vidékekrôl ideköltözött reformátusok szülôföldjükre, megelevenednek a gyerekkori templomi élmények, különbözô családi események, amelyek Isten házához köthetôek. Természetesen odafigyelünk arra is, hogy a hozzánk ellátogató más felekezetûek is megtapasztalják vendégszeretetünket, sok áldott alkalmat éltünk és élünk meg a minket befogadó és elfogadó római-katolikus testvérekkel közösségben.
A lemhényi reformátusokról
A 20. Század elejéig nincsenek pontos adataink a lemhényi reformátusok életéről. A környékbeli reformátusokból alig 1922-ben szerveztek önálló egyházközséget, addig nem tudunk arról, hogy szervezett istentiszteletek lettek volna a szórvány területén. Valószínű, hogy az erre a területre költözött református háziasszonyok, hivatalnokok, katonák, tanerők, kereskedők a kézdivásárhelyi templomba jártak be ritkán úrvacsorázni, istentiszteleten részt venni. A lemhényi reformátusok sorsát így csak 1922-től követhetjük nyomon.
A Berecki Missziói Református Egyházközség megalakulásától a 90-es évekig a következő református személyek éltek Lemhényben a halotti anyakönyvek tanúsága szerint: Tóth István rendőr, felesége Opris Margit, lánya Erzsébet, Illyés Istvánné Szőcs Anna, bánffyhunyadi származású 1950-ben halt meg, Veres György tisztviselő, 1968, Márton Julianna 1977-ben halt meg, Bodó Marcella, Bodó Marcella-Róza, 1977 ill. 1978, Dombi Gábor, Gyergyai Ida 1987, Sebestyén Rózália 1988, Lukács Zsuzsánna, Incze Ida, 1993, Réti Margit, 1997.
A kommunizmus idején Szép Ödön lelkipásztor végezte a szolgálatot a szórványban 1954-től 1998-ig. Ebben az időszakban a lemhényi reformátusok Bereckbe jártak istentiszteletre, mai napig emlegetik azokat az élményeket. Ez idő alatt Lemhényben nincs tudomásunk arról, hogy valakit reformátusnak kereszteltek volna.
A változás 1998-ban történt, amikor a csernátoni származású Beke Tivadar került a szórványba lelkipásztornak. A székelyekre jellemző szívóssággal és következetességgel szervezte meg az egyházközséget, minden településen istentiszteleti helyet szervezett. Lemhényben kezdetben a régi polgármesteri hivatal egyik termében kapott helyet az istentisztelet. Ide jártak a felsőlemhényi egyzháztagok is. Az akkoriban még Lemhényhez tartozó Almásban külön istentiszteleti helyet szervezett, a néhai Kelemen Lajos házában.
1998-2006 között 20 körül volt a reformátusok száma Alsólemhényben, és kicsivel több Felsőben.
Egy idő után Felsőlemhényben külön istentiszteleti hely szerveződött, kezdetben Veress Ilona, majd Sárkány Jolán házánál.
A reformátusok között meg kell említenünk Bordi János gázszerelő mestert, akinek úgy a község, mint a református közösség sokat köszönhet. Ez az egyszerű származású mesterember ismeretségét felhasználva, többedmagával megszerezte az engedélyeket a földgáz bevezetéséhez Alsólemhényben. Sajnos hirtelen hunyt el fiatal korban.
Szintén említésre méltó Ütüs (Szász) Vilma bábaasszony, aki amellett, hogy gyerekek tucatjait segítette életre, 2000-ben, férje halála után, gyermektelen lévén, a református egyházközségnek adományozta házát. A szép régi parasztházat Beke Tivadar újíttatta fel holland és helybéli segítséggel. Az istentiszteletek azóta ebben a házban zajlanak. Ütüs Vilma 2003-ban hunyt el, sírját az egyházközség gondozza, egykori háza udvarán kopjafát állítottunk emlékére.
2006-ban Beke Tivadart Zabolára választották meg lelkipásztornak, helyébe a dési származású Raff Róbertet helyezte a szórványba Pap Géza püspök. Még ebben az évben sikerült az ivóvizet és központi fűtést bevezetni a lelkészi lakásba, a parókiára.
A kedvező politikai körülményeknek köszönhetően az egyházközség lassacskán visszakapta egykori oroszfalvi földterületeit, és ezek bérbeadása után anyagilag megszilárdult. Igy elkezdődhetett a lelki építkezés. A munka a reformátusok pontos feltérképezésével kezdődött, és kiderült, hogy kb. 60 református él Lemhényben. 2007-ben már imahetet szerveztünk a polgármesteri hivatal tanácstermében, aminek nagy sikere volt, a helybéli római-katolikusok és adventisták is nyitottak voltak az együtt imádkozásra. Egy-egy estén még százan is voltunk. Az imahétnek hagyománya lett, minden év februárjában megszervezzük.
2008 nyarán a helyi tanács és iskola támogatásával országos IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület)- találkozóra került sor Lemhényben, amelyen több, mint 150 református fiatal vett részt, az ország minden részéből.
A 65 református lélek és a kb. 60 lemhényi adventista hívő jelenleg egy olyan protestáns tömböt képez Lemhényben, amely a község lakósságának kb. 10 százalékát teszi ki.
Perspektivikusan elmondhatjuk, hogy valószínű, hogy sohasem lesz Lemhény lakossága számottevően protestáns, de mindig lesz egy olyan protestáns közösség, amely remélhetőleg kovászként fog hatni a község lelki életére.
Az oroszfalvi templom története
Az oroszfalvi templom a kézdivásárhelyi református hívek adakozásából épült, a kézdivásárhelyi templom tornyának felépítése után megmaradt anyag felhasználásával.
1876. szeptember 16-án szentelték fel és vették használatba. Kezdetben az istentiszteletet hallgató gyülekezet nagyobb része a vásárhelyi gyülekezet tagjaiból tevődött össze. Az első lelkipásztor a nyugdíjas Szabó Jenő volt. Kialakult szokássá vált az ünnep másodnapi úrvacsoraosztás, erre a módosabbak lovaskocsin érkeztek.
1922-ben az oroszfalvi leányegyházat hozzácsatolták az ekkor alakult Berecki Körlelkészséghez, így a templom is átkerült az új egyházközség tulajdonába.
1940-ben földrengés rongálta meg a templomot, a missziói egyházat segítő baráti kör javíttatta ki.
A II. Világháború alatt a németek a templom tornyát szétlőtték, a felszabadító orosz hadsereg több héten át a templomot istállónak használta, orgonáját szétszedte.
1946 nyarán Szép Róbert főgondnok saját költségén állíttatta helyre a templom belsejét, és tette újra alkalmassá istentisztelet tartására. A templom külseje még sokáig magán hordozta a háború okozta sebeket.
1968-ban sikerült a templom födélzetét megjavítani.
1970-ben az árvíz újabb károkat okozott, több mint egy méteres víz áztatta a falakat.
1971- ben általános belső és külső javítás történt.
1977-ben a földrengés súlyosan megrongálta az alig hat évvel azelőtt kijavított templomot, a mennyezet beszakadt, a leomló gerendák összetörték a szószékkoronát, az úrasztalát, padokat. A torony is ledőlt, és a falu egyetlen harangja 14 hónapig elhallgatott.
Az eredeti torony helyett Csatlós Huba tervezőmérnök Kós Károly stílusát követve új tornyot tervezett, amely mai mai napig is áll.
1984-ben Czirják Árpád akkori római katolikus esperes kérésére a templomot „megközösítették”, azóta hetente zajlik szentmise a templomban, és így Erdély ökumenikus használatú tempomainak sorába lépett.
1984 június 24-én került sor a templomban lezajlott legjelentősebb eseményre, amikor ökumenikus hálaadó ünnepséget szerveztek, református és római katolikus magasrangú egyházi képviselők jelenlétében.
1988-ban állították fel a székelykaput és a kerítést.
2007-ben a hívek adakozásából újabb általános javítás kezdődött.
Befejezésül Szép Ödön egykori lelkipásztort idézzük: „Évszázados történetében elszenvedte két világháború viharát, természeti csapások sorozatát (árvíz, földrengés), de áll a mai napig és hirdeti Isten megtartó kegyelmét és erejét, Felső Háromszék utolsó (legkeletibb) református templomaként”.
